Puskás Ferenc

Tehetsége, csodálatos gömbérzéke vele született 1927. április 1-jén Zuglóban, az Uzsoki Utcai Kórházban. Szülei, ha akarták volna, sem tudják más útra terelni fiukat, akinek szobája ablaka (no, nem a sajátjáé, a család egyetlen szobájáé) éppen a Kispesti AC pályájára nézett.

Az ám, Kispest. A Purczeld család (csupán 1937-ben magyarosította Puskásra a vezetéknevét a papa) 1929-ben költözött a ma már nem létező, Újtemető utcai kis lakásba, akkor, amikor a családfő a Kispest igazolt labdarúgója lett. Bár a korra és a nehezen érvényesülő munkásosztályra jellemző szegénység Puskásékat sem kímélte, Öcsi – merthogy legismertebb becenevét otthon kapta – gyermekkora mégis boldog, kiegyensúlyozott volt. A futball töltötte ki. A szülői ház mellett található grundon, más szórakozási lehetőség híján, naphosszat fociztak a környékbeli gyerekek, de a papa meg a szomszédok és a járókelők már akkor kiszúrták: a kis ballábas kölyök ügyesebb a többinél. Az egész napos önfeledt futballt, a pimasz cseleket, nagy gólokat csupán a mama zavarta meg olykor, amikor kisfiát cigarettáért vagy éppen fejfájás elleni cukorkáért küldte a közeli trafikba.

A kis Öcsi egyébként szófogadó, rendes fiú volt otthon, miközben természetesen magába szívta a kispesti utcákon mindennapos zsiványságot. De ki hinné például, hogy a világ leghíresebb magyarja szenvedéllyel szerette az állatokat? Alig tízesztendős lehetett, amikor egy utcán talált egeret csempészett haza. Otthon aztán befőttesüvegbe tette, adott neki enni, inni, s napokig jó gazda módjára gondozta a kis rágcsálót. Igen ám, de az egér egyszer csak kiszabadult, elszökött, és többé nem is találták meg. Öcsi édesanyja azonban fölöttébb meglepődött, amikor a spájzban észrevette, hogy az összes élelmiszerbe belekóstolt, és az összes zsákot megrágták... Manci néni ez egyszer alaposan ellátta Öcsi baját.

Puskás Ferencről azt is kevesen tudják, hogy szívesen olvasott. Gyerekkori kedvenc könyvei az akkoriban népszerű, fillérekért kapható indián- és cowboyregények voltak. Ha pedig tehette, ha éppen volt rá zsebpénze, már rohant is az Üllői úti Royal filmszínházba. De nem ám holmi vígjátékokra, romantikus hőstörténetekre költötte a forintokat – kizárólag a lövöldözős, gengszteres és vadnyugati történeket szerette.

Gyermekéveit felidézve mindenképpen meg kell említenünk Bozsik Józsefhez fűződő barátságát. Szinte hihetetlen, filmbe illő történet, de a felnőttként egyformán világhírnévig jutó labdarúgók már egészen kis koruktól fogva jó barátok voltak. A Bozsik família ugyanis éppen abban a házban lakott, ahol Puskásék, és mivel a két fiú, Cucu és Öcsi is imádta a futballt, hamar összebarátkoztak. Ha éppen nem a grundon nyargalásztak, a környék utcáin flangáltak. Gyakran futottak versenyt a Sárkány utcán (ma Ady Endre út) haladó sárga villamossal, néha, ha nem volt elég pénzük jegyet venni, a kerítés alá gödröt ásva kúsztak be a stadionba, olykor pedig harisnyát loptak, amelyből rongylabda készült.
Az elemi iskolát Kispesten végezte el. Nem volt ugyan kitűnő tanuló, de a nyolc osztályt azért becsülettel, bukás nélkül végigjárta.
Cowboyregények, mozifilmek, kisállatok és a kispesti lányok – a legvadabb harmincas évek még erről szóltak, ám már ekkor is tudta mindenki: Öcsi a futballra született.